A színész halála

Alszik. A maszkja már halotti maszk,

Mely némán a nagy semmiségbe dermed,

Nem fog jelezni már vágyat, vigaszt,

Töprenkedést és tomboló szerelmet.

Száz arca volt. Mindig más, mindig uj,

Övé volt minden mosolygás, kesergés,

Most minden arc szelíden elsimul

S az arcon nem marad többé jelentés.

Ez az igaz. Most ő maradt maga.

A deszkák fénye mind elhamvadott.

Négy deszka közt az örök fény ragyog.

Ez az igaz. Ő eltalált haza,

Hol nincs zaj, taps, szín, álgyász, álvigasz,

Ahol örökké minden egy s igaz.