A színpad délután

Királyi trón, mellette koldusbot,

A bot virágos és a trón kopott.

Az előtérben méla palota,

A balfenéken vérpad, kaloda.

Fönn a magasban függőkert virul,

Merengő tenger látszik messzi, túl.

Oly néma minden, mint a temetők,

Föltámadásra várnak csendben ők.

Mert jő az est, a csillár fölragyog,

Kigyúlnak a rivalda csillagok,

Fanfárok zengnek és üstdob recseg:

Tragédiába indul a sereg,

A taps viharja mennydörög, robog...

...Most kávéházban még az aktorok.