A SZÍVBEN

A szívben sok kis óhaj él,

heverve szendereg, henyél.

Mint hisztériás démonok:

mind akaratos és konok.

Ha szép napos a délután,

sétálnak a szív zeg-zugán.

Ha esős est van: zokogón

ugrálnak a szív-dobogón.

Kis lábuk toppan, zeng az éj;

elcsúsznak, s mondják: jaj, de mély;

de mély e forró kis verem!

Egy perc - és mind talpon terem.

A szív úgy érzi: megreped,

mind-mind gyorsabban vereget.

A sok óhaj rajt átoson

és hempereg a vánkoson.

Aztán felsikolt zokogón...

(Egy csók ül a szív-dobogón.)