A szobor

Mint ércbe öntött örökkévalóság

Uralkodik a tér, idő felett,

Míg útjukat a semmiségbe róják

Az eljövő s eltűnő emberek.

Alatta háborúk és forradalmak

Tombolnak és csitulnak, ő marad,

Az ellenségnek és a hatalomnak

Ő nem hajol meg, áll az ég alatt.

Galambok szállanak vállára néha,

Vagy rárepül a keselyű, a héjja,

Ő egykedvű, nyugodt és mozdulatlan.

Napfény csókolja és vihar veri,

Diadal és bukás mindegy neki,

Mert ő az eszme és ő halhatatlan!