A szobor helyén

Kerestem, s megtaláltam a helyet.

Már égre nem törtek nagy vonalak,

Csak áldozati illat lebegett.

Körül vasrács, és belül puszta gyep,

De a gyep közt gyöngyvirág-levelek.

A levelek közt egy-egy karcsú szár,

Hogy mennyi nőtt: én nem számláltam meg,

Csak hittel hiszem: éppen tizenhárom,

S tizenhárom gyöngy minden karcsú száron.

Hát ez maradt: túl szobron és időn,

Ércen, márványon, merev méltóságon,

Új viharon, új vértanúhalálon:

Tizenhárom gyöngy, tizenhárom száron.