A szökevény szerelem

Annyi év, annyi év:

a szerelem tart-e még?

Azt hiszem, kedvesem,

ez már rég nem szerelem.

A szerelem meggyujtott,

meggyujtott és elfutott,

itthagyott,

itthagyott.

Mintha két szép fa ég

puszta környék közepén

és a lángjuk összecsap,

s most a két fa egy fa csak:

pirosak,

pirosak.

Nem is két fa, két olajkut

és a lángjuk összecsap -

mélyek, el nem alszanak.

A szerelem messze van már

és kacag,

és kacag.

Mit kell itt még szerelem,

kedvesem?

Úgy tudlak már csak szeretni

mint magamat szeretem,

égve s égetve, kegyetlen

s érzem, hogy kacag mögöttem

a szökevény szerelem.