A SZOMJU

Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,

És szomjamat vízzel nem olthatom.

Nem oltaná el azt a Balaton,

Nem a mézes szőlőjü Badacson.

Én lángot szomjazom, lángot, tüzet,

Szemed tüzében játszó lelkedet;

Szomjúzom a hajnalt szép arcodon,

És a mosolynak mézét ajkidon.

Szomjúzom édes és forró sohajt,

Mit kebled titkos szenvedélye hajt;

És szomjuzom kebled hullámait,

Szivednek minden dobbanásait;

Szomjas vagyok, leánykám, bájaidra:

Hibád, erényed - s minden titkaidra.

Jőj, lelkem várja édes ajkidat:

Ne hagyd elveszni szomjuság miatt.