A TÁBORBÓL MEGTÉRT HAZAFIAKHOZ 1797

Párducos Árpádnak lelkes maradéka, Magyar Nép!

Harsány tárogatód, mellynek hangjára felindúlt

Érzékeny szíved, megszűnvén fúni vitézi

Tűzbe hozó haragod mérsékeld, s férjfi, de nyájasb

Szemmel nézz, amíg Músám elpengeti lantját!

Néktek, erős Scythák kedves maradékai! kikben

A Haza hív fiait nagy örömmel látja; kik élni,

S halni Királyotokért még tudtok, atyáitok áldott

Nyomdokikon járván, néktek zeng énekem. Oh te

Véres Rákosnak szomorú térsége! te Mársnak

Szent helye! mellyre kegyes szemeket vet mostan is e Vár,

Amellyben hajdan nagy Mátyás udvara fénylett,

Oh te is egy kisség intő szavaimra figyelmezz!

A nemes, és bátor lelkek, kik harcra születtek,

Fegyveriket, mikor a vérnek mezejére kiállnak,

Férjfi vitézséggel szokták forgatni: ha megszűnt

A harc, hív szem előtt tartják mindenha, s megőrzik

A lassan, s titkon rágódó rosda fogától.

Bár olajágak alatt legyenek, vígyáznak előre,

Hátra; mi történhet forgatván gyakran eszekben.

Sok szomorú példák mondják: a csendes időnek

Édessége hamar puhaságot szül, s veszedelmet.

Így romlott meg amaz nagy Pénus is, aki negédes

Rómának több izromban megrázta hatalmát;

Amikoron Priamus megtúnyúlt udvara táncol,

Tobzódik; mikoron Fejedelmei, Bajnoki vígan

Játszanak, és részént heverésznek elázva, s ledöntve

Serlegeik közepett; részént egymásra köszöntik

A nagy billikomot, bátran dőzsölnek, ijesztik

Szóval az ellenség seregét! felrakta vitézi

Népét Akhilles Trójának büszke falára.

A törvényt a bűn letapodta; böcsűlet, igazság

Számkivetésre szorúlt: az erőszak uralkodik; illy harcz

Győzni tanúlt fiakat kíván. Bellóna kezében

Tartja borostyánját, s szólít: fegyverre vitézek!

Halljátok? Ti! Oh! amerre foly a Duna, merre

A Tisza; merre zajos Drávának, merre csavargó

Szávának haragot tajtékozó habjai zúgnak:

Tí! nagy atyáitokat követők! ti vérrel elöntött

Útra, s halálra szokott lelkek hazabéli Vitézek!

Nem lesztek jutalom nélkűl, nem! kedves anyátok

A Haza, nagy, szent Név! köti már a ritka dücsőség

Zöld bokrétáját fejetekre; hatalmatok által

Él, s élhet! legyetek hívek! mind nyájas üdőben,

Mind mikor a kétes hadnak zászlói lobognak.