A TÁBORTŰZ MELLETT

„Sok a fenyő-rud, magas a máglya.”

»Ne félj, cimborám, csak az Isten látja.

Hol járnak óta császár vitézi?:

Az mi lángunkat csak az Isten nézi.«

„Régibb üdőkben vitézkedésnek

Más becsülete volt és a vitéznek.”

»Most áruk csupán van zsoldosoknak,

Az bús harcoson kik csak somolyognak.

Romló országban virtus rongy jószág:

Tegnap vitézek, ma vagyunk csak kószák.«

„Rakjam hát lángra bús, redves kedvünk?”

»Ne bántsd, azért csak tovább vitézkedjünk.

Szétszórt máglyáink míg ki nem húnynak,

Álmodjunk harcot szegényi magunknak.

Sötét a világ, kell tűz, ha lobnyi,

Kell a gyujtáshoz mindég ujból fogni.«

„Jó éjszakát, ni, virrad a lápon.”

»Jó reggelt mégis, hajh, bajtárs barátom.«