A TARCSAI SAVANYÓ VIZRÜL, MIKOR AZON KUTNAK FELÁLLÍTÁSA UTÁN A SZÁZADIK ESZTENDE...

Ennek a forrásnak nevelő nymphája,

Mindenféle rendek itató dajkája.

Hozzád szól, jó vendég: értsed szavaimat

A mint felszámaztam folyó napjaimat.

Beköszönt, ugy látam, századik esztendőm,

Saeculum-fejező teljes nyomos időm,

Keresd: feltalálad kutamnak a torkán,

Márvány keritőmnek látszatos homlokán.

Virágokkal azért hintsd meg udvaromat,

Fürtes bokrétákkal rakd meg óldalomat.

Szivárvány hajtások függjenek fölöttem

Rózsa koszorukkal füzve körülettem.

Dob- és trombitaszó harsogjon egekben,

Feleljen az Eccho a szomszéd hegyekben,

Öregek és aprók gyüljenek számassan,

A nyers ifjak tánczat járjanak párassan.

Engem emlegetve vigan mulassanak.

S ha megérdemlettem, innepet tartsanak.

Megfizetem százszor, akár bennem igyál,

Akár vizeimmel feredve mosódjál.