A Tavasz

Kedves idő víg kezdete

Ó gyönyörű kikelet!

Meleg szellőd lehellete

Mérsékli a mord telet

A főld szinét váltóztatód

Osztogatsz új életet

Fel engedésre nógatod

A fagyott természetet.

Áldott tavasz jó napjai!

Balzsama az életnek!

Téged a főld bús fiai

Ó melly igen szeretnek!

Ha a tél fagyos hidege

El öl kemény szelével

Bíztat jó napod melege

Új élet reményével

Ha a tél bús köddel jéggel

Mindeneket el borít

Ha kedvetlen hidegséggel

S zűrzavarral szomorít:

A jó kedv a szeretettel

Gyönyörűség jár veled

Zőld árnyékkal új élettel

Örömünket neveled.

Szívem ó mint meg illeti!

Kezdeted első jele,

Háláadva emlegeti

Hogy új erőt öntsz bele

Szép hajnalod fel tetszése

Meg víditja lelkemet

A pacsirták víg zengése

Táplálja életemet.

Úgy is ha vólt múlatságom

Ha még víg vólt életem

Ha még szerettem világom

Csak néked köszönhetem.

Ha ártatlan kis koromba

Igaz vólt az örömöm

Még most is ifjúságomba

Tavasz! néked köszönöm!

Ó mint örűltem lelkembe

Ha fészekre akadtam

Mint vert szívem kebelembe

Ha másnak mútathattam.

Melly meg elégedtem velem

A sárga libák körűl!

Semmi királly Fejedelem

Illy igazán nem örűl.

Ha gólyákat véletlenűl

Láttam hogy kelepelnek

Melly ki beszélhetetlenűl

Örvendtem e jó jelnek.

Gyermekségem víg reggele

Sok kedves tavaszaim!

Véletek lessz lelkem tele

Míg el múlnak napjaim!

De most is ki mondhatatlan

Vígasságim származnak

Látván, az első ártatlan

Jeleit a tavasznak.

Most is, ha a fák indúlnak

Érezvén ki-keletet

Érzékenységim lágyúlnak

S áldom a természetet.

Most is ifjú életembe

A tavaszt meg könyvezem

Meg illetődvén lelkembe

Ha örömét érezem

Most is kedvesebb lételem

Kedvesebb minden falat

Kedvesebb minden ételem

Egy fokadó fa alatt!