A tavaszhoz

Már a gyenge kökörcs fel-felemelgeti

A nyálkás avarok leple alól fejét

És pelyhes koszorúját

Lassanként nyitogatja ki.

Jer, lágy szél, jer! öleld és nyalogasd körűl

A felkölt gyereket, jer, nehogy a fogas

Fény megverje szemével

Vonj enyhébb levegőt reá.

Már sok kis madarak messze kerűlgetik

A füstös levegőt, melyben az emberek

Szomszédsága miatt nem

Legbátrabb telelés vala.

A kedves szabadért megvetik a gyanús

Kézzel szórt eledelt, melynek alá fogó

Lépet rejte az álnok

Embernek ravaszabb fia.