A tavaszhoz estendén

Itt vagy hát már óh kezdetnek

Legfelségesb példája,

A felserdült természetnek

Nagy pompájú mátkája!

Jer, tiszteljük szűz keblébe

Hol kis zefir puha szele leng

S a rábámult csendességbe

Egy andalgó fülemile zeng.

Itt, hol még egy bódúló is

Egy percet meghiggadna,

Egy országot feldúló is

Lágy érzéssel borzadna,

Itt érezzük, hív pajtások,

A szent erkölcs nemes erejét,

Hadd kapkodják másutt mások

A képzelt jó buja kebelét.

Jertek, hívek, s a gunnyasztó

Hajnal lassú lángjánál

Áldozzunk a szívforrasztó

Egyesség oltáránál,

A titkok szent egyházának

Igy ballagjunk falai körül,

Míg a kétség árnyékának

Bóldog lelkünk felibe nem ül.

Addig a szép természetben

Hordjuk tisztán szívünket,

Még itt egy ily víg életben

Kezdjük dicsősségünket,

Hadd búzgassa mindég vérünk

Jó erkölccsel tele szeretet,

Úgy mindent oly vígan érünk,

Amint értünk ma kikeletet.