A TAVASZHOZ

Ifju lánya a vén télnek,

Kedves kikelet,

Hol maradsz? mért nem jelensz meg

A világ felett?

Jöszte, jöszte, várnak régi

Jóbarátaid;

Vond föl a kék ég alatt a

Fák zöld sátrait.

Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,

Beteg most szegény,

Oly halványan üldögél ott

A föld küszöbén;

Áldást hoz majd a mezőre,

Ha meggyógyitod:

Édes örömkönnyeket sír,

Édes harmatot.

Hozd magaddal a pacsírtát,

Nagy mesteremet,

Aki szép szabad dalokra

Tanít engemet.

S ne feledd el a virágot,

Ne feledd el ezt,

Hozz belőle, amennyit csak

Elbír két kezed.

Nagyobbodtak a halálnak

Tartományai,

S bennök sokan a szabadság

Szent halottai;

Ne legyenek szemfedőtlen

Puszta sír alatt,

Hintsd reájok szemfedőül

A virágokat!