A TAVASZHOZ.

Jövel, jövel lágy szellők szárnyán,

Kékelő ég arany sugárán

Te várt, mosolygó hatalom!

Hajolj ébresztve fához, fűhöz,

Tépd el a láncot, ami nyűgöz

A völgyeken s a halmokon!

Hogy míg az ember sokat képzel,

Míg tervez, s alkot gyarló kézzel

És alkotmánya összedűl:

Láttassék itt még felépűlve

Az erős Isten csodaműve,

Mely nagy, szép s igaz egyedül.