A távolról kínzó [1]

Most vagyok veled szemben

Először, miólta élek:

Mégis belől szívemben

Mindég kínzál, kegyes lélek.

Én északra laktam, te délre:

Mégis tüzed velem lakott

S mindég perzselte északot;

Ah, én nem mehettem oly félre.

Most a tűz mellett vagyok,

S nincs oly szenvedésem,

Mert égéseim nagyok,

Hogy meghalt érzésem.