A távozó [1]

...És másnap halkan a szívébe célzott

És elesett. - Hogy elkísértem őt,

A hold delelt az égen s holtfehér volt,

Ő némán állt meg a halál előtt.

A holdba nézett és a hűs fenyőkre,

Melyek őrt álltak bús kövek felett!

Nem szólt. Oly csöndes volt, mint kertek ősze,

Ha december jő és minden beteg.

A holdba nézett. Én nedves szeméből

Kiolvastam a titkot, a nagyot:

A holdba néz és nem lát több napot.

Kezet fogott velem. Az éj, a késői,

Úgy hallgatott, mint ősmély kriptabolt.

Becsöngetett. Halálharangja szólt.