A távozó [2]

A tűnő ifjúsággal messze mennek

Az örömök és búcsút énekelnek,

Mint ősszel a fecskék, a költözők.

Elszálló évekkel szállnak tova

A vágyak is s nem térnek meg soha,

Mint darvak, melyek a tengerbe vesztek.

De alkonyatkor a nyugati ég

Rózsásabb és szelídebb a vidék,

Az életem rónája is kitárul.

És szeptemberben tarkább lesz a lomb.

Így szépülnek meg hervadt bánatok,

Így nézek vígan őszi csillagokba.