A tékozló fiú

Véres a lábam. Tüske marta.

Hajam zilált. Künn járt viharba.

Szemem vörös. Villámba nézett.

Szívem törött. Megvert az élet.

Az ajkamat száz csók égette.

A lelkemet száz pók mérgezte.

Atyám, te jó, öreg, te áldott,

Fiad vagyok, a visszapártolt.

Én mindig a te fiad voltam

Atyám, én soha nem ujjongtam.

Én nem daloltam, nem öleltem,

Én ittmaradtam a közelben.

Ő bűnös, ő koldús, ő gyönge,

Ő elbukott, vesszen örökre!

Öreg volnék, de érzem én még

A régi lángok égetését,

A boromat kiittam én is,

Volt vágyam és ujjongtam én is.

Ez a fiú a vérem vére,

A szomorúság lőn a bére,

Az átok fogta, vihar verte,

Az életet sírván szerette.

Kelj föl, ez a nap áldott szombat,

Fonnyadt karommal átkarollak.

Ne sírj, a sorsnak lelke nincsen,

Balcsillag ég a szíveinkben!

Szárnynak ólom, dér a virágnak

És a gyönyörnek bére bánat!

Egy itt a vétek: élni merni

És egy a vígasz itt: a semmi!