A téli éj dicsérete

Hadd énekelje más a dús tavaszt,

Ezer virágot, százhangú zenét,

Élvezze más a fényes napsugárt,

Csak hagyja nékem a zord téli éjt!

Tavaszt, madárdalt, fényes napsugárt

Enyhítni búnkat alkotá az ég,

A hosszú téli éj a szerelem,

A perc költészetének honja még.

Kint zúg a szél, kicsiny szobám meleg,

Kandallómban ropogva ég a tűz,

Lágy pamlagon, dagadt párnák között

Magához engem édes lányka fűz.

Átérezzük, hogy egymásért vagyunk,

El van szakítva tőlünk a világ,

Nincs fesz közöttünk, nincs hideg szabály,

Nem üldöz részvét, nem kíváncsiság.

A boldogság, mi egyikünkben él,

A másiknak valódi kéjt szerez,

Nem mint kivül, hol egynek élve, ah,

Más számtalannak szörnyű pokla lesz.

S míg egybevetve sok rossz érdeket

Az összepántolt szív csak tönkre jut,

Te nem keressz bennem hírt, kincseket,

Te nem szeretsz mást, mint a férfiút.

Ölelj meg, lány, ölelj meg újolag,

Engedd csókolnom forró kebledet!

Mely emberek közt olyan szépen áll,

Karomban hagyd el szent szemérmedet!

Itten hatalmasb istenség honol,

Ez istenség, tudod, a szerelem,

Mely bájleplével mindent eltakar.

Eltűr, de hogy hideg légy, lányka, nem.

Szorulj hozzám idább még, kedvesem,

Hadd hallgatom szived veréseit,

Míg bájgyűrűként gömbölyű karod

Hullámozó kebled körül kerít.

Beszéljünk halkan édes dolgokat,

Csókkal vegyítve észrevétlenűl,

Míg suttogásunk olykor megszakad

S álomképekkel együvé vegyűl.

Te elszunnyadtál, én féléberen

Még hallgatom lassú lélekzeted,

Még élvezem, ha álmod gondtalan

Leleplez egy-egy újabb kellemet.

Kebled kéjhalmihoz hajtom fejem,

S lélekzetem köztük felforralom,

Hajfürteid behálózzák kezem,

Gyöngén kibontom, s végigjártatom

Szép termeted hullámalakjain,

Minőket művész legszebb álma szűl.

De nem, de nem - a legszebb álom is

Nem vonzhat így, így által nem hevűl.

S midőn tökélyök gazdag érzete

Kéjmámorban ringatja lelkemet,

Míg lassudan álom veszen körűl

Folytatva a felséges képeket;

Ha istenek egébe szállanék,

Tán észre sem venném a változást. -

De óh igen, csókod hiányzanék,

S ezért az ég nem ád kárpótolást.