A TÉLI MAGYARORSZÁG

Magyar síkon nagy iramban át

Ha nyargal a gőzös velem

Havas, nagy téli éjjelen,

Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,

Fölötte álom-éneket

Dúdolnak a hideg szelek.

Vajon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?

Én most karácsonyra megyek,

Régi, vén, falusi gyerek.

De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,

Úgy érzem, halottak vagyunk

És álom nélkül álmodunk,

Én s a magyar tanyák.