A temetőben

Alkonybibor; sötétlő cipruságon

a nyugvó nap mosolygó fénye reszket...

Valaki jön, mély gyászban, haloványon,

és néz, csak néz, néz egy ledőlt keresztet.

...Sötét az éj, csupán a hold világit,

csalogány szól a bokrok rejtekében...

Éjfélt ütött. - Susogás, - jő a másik...

S átöleli halványan, hófehéren...