A TENGER ÁKOMBÁKOMA

Fázó pálmák alatt olvasok

Egy levelet, egy nagy levelet:

Kék lapra írták éles tollal

Gonosz szelek, bőjti szelek.

Fehér habok, betü-milliók,

Idegesek és nyugtalanok,

Tengerre írva írják most meg,

Hogy ki vagyok, hogy mi vagyok.

Valami búsongó dac fog el,

Valami hivatlan hit fon át

S olvasom csukló kacagással

A Tenger ákombákomát.

Hát most a sorsom ezt üzeni?

Hát most már akarnom is tilos?

Így levelez velem a Tenger,

Ez a nagy ócska papiros?

Ím, itt a válasz: élek, vagyok,

Fáradtan, fájón, ahogy lehet,

De élek s úr fogok maradni

Tenger, sors s mindenek felett.