A teremtés hat napja előtt

Te láttad az erdőt,

Mielőtt erdő lett volna.

Mielőtt a vizek a szárazföldtől

Elválasztattak volna.

Azért fested most híven, igazán,

Azt is, mit itt nem láttál.

Magadban a dolgok ős-képére

Reá találtál.

A képeiden azért hallik

Szinte-szinte a vizek dübörgése,

Vihar-tört szálfák hörgő reccsenése.

Te láttad az erdőt

Mielőtt erdő lett volna.

Mert naiv gyermek-hit az, hogy az Isten

A Hat Nap előtt mit se csinált volna.

A hosszú-hosszú örökléten át

A Művészt szabta, formálta remekbe,

Illesztgette mulhatatlan keretbe,

Bölcsőjét a chaos felett ringatta,

A világ tervrajzába beavatta,

Szoktatta a halhatatlansághoz...

Aztán fogott csak hozzá a világhoz.