A testvér

A Testvér az a nő, aki szeret,

De vágya nincs és semmit sem akar.

Tenger-nyugalmú mosolya mögött

Nemes, vagy nemtelen célt nem takar.

Nincs elfogultság benne, s nincs zavar.

Nincs macska-szeszély, s nincs tigris-fölény,

Olyan, mint a jó lelkiismeret

Az öntudat virágos küszöbén.

Tartózkodása nem titkos ígéret,

Nem szűzi hó, mely olvadásra vár,

De kőbe metszett, rendületlen lényeg.

Látod, ez az a nő, aki testvéred.

Ez az a nő, akiben megszűnik

A nemek örök, nagy szerelem-harca,

Mely hódítás és leigáztatás,

Ha százszor pásztor-idill is az arca.

Bilincs nehezül és rabszíj fonódik

A szeretőkre a vágy vak tüzében.

De szabadság van a testvériségben.

A Testvér az a nő, aki szeret,

De sohasem lesz gyermekeid anyja,

Csak álmaidnak, lélek-gyöngyeidnek

Töretlen-tömör aranyfoglalatja.

Ki távol tőled - melletted áll mindíg,

S a Szépség ködös ormai felé,

Ha megállottál - újra útnak indít.

Mint halkbeszédű alpesi kalauz,

Komolyan kormányozza léptedet,

S ha végső dalba fogsz: tündér-echó:

Megszázszorozza hattyú-éneked.