A Tiszához

Te vagy szívemnek legrégibb szerelme,

Szép, szőke tündér, édesbús Tiszánk,

Hányszor álltam partodnál énekelve,

Míg benned ringott a magyar világ,

A csillogó ég és a szőke fűzfák,

A fűzfán varjú, felleg az egen.

Nem hiányzik-e néked egy letűnt láng,

Egy kihúnyt nap, az én tekintetem?