A Tiszánál

Te még enyém vagy és enyém maradsz.

A földemet elvették, de vizem még

- Vér és könny úszik benned s annyi emlék -

Híven kitartasz, mint a gyász s panasz.

Te még enyém vagy és velem haladsz...

A házamat elvették, drága társam

A búcsúzásban és a bujdosásban,

Velem maradsz te és magyar maradsz!

Te még enyém vagy és testvér velem.

Az emberek oly messze, messze estek.

Az emberek ma nem minket keresnek,

Mi dúdoljunk s haljunk meg csendesen!