A tisztviselőtelep

Enyhe, tavaszi friss esők után

újult zöld a fák rügyes koronája,

s hol az esővíz gödreit kivájja,

papírhajót ereszt a kisgyerek.

A vizes járdák tükrösen ragyognak,

üdén simul a tömött zsenge fű,

– harangkongás és alkonyi derű

tér pihenni a házak tetejére.

A póznás sarkon perecet árulnak

mezitlábas kis sípoló fiúk:

itt-ott kinyílnak a színes zsaluk,

és kacagósan születik a vásár.

Emberek lépte vidáman kopog,

(pedig mindnek volt roskadásig dolga).

És mintha farkasszemet mosolyogna

derült arcukkal a jegenyesor.

Piros kabátos gimnazista lány

megy egy beszédes kacagó diákkal,

és minden szavuk tavasz-muzsikát vall.

Már bimbózik az orgonabokor.