A titkos bú

Homályos bánat dúlja lelkemet.

Talám újúlnak régi szenvedésim? -

Talám tündér előre-érezésim

Rémítnek, s új lest hány a Végezet?

Sírnék - de tsak el-fojtott sóhajtások

Emelkednek kétséges szívemből:

Tsak rejtett áh, tsak néma jajgatások

Váltják eggymást, s a titkos bú el-öl -

Ó Végezés! öröm-könnyet nem várok -

Részt a’ban eggy sebes szív nem vehet,

Melly önn-nyugalmának gyilkossa lett -

De ennyi jaj, de olly keserves károk,

De ez emésztő bú enyhíttsen! adj

Tsak eggy könny-tseppet méltó bánatimnak!

S azonnal hozzd-el végét napjaimnak,

Vagy e kősziklánál keményebb vagy -