A TÍZÉVES ÉVA

Kék szemei asszonyosak,

Nedves és friss csöpp, piros szája:

Megcsókolom, eltaszítom

Félőn, megbabonázva.

Tízéves Éva, másra vár:

Már a sírom is be lesz nőve,

Mikor valaki elviszi

Itatni csók-kútfőre.

És mégis az én asszonyom,

Ott rejtőzik temetve benne,

Ami ma még csúf kárhozat

S holnap üdvösség lenne.

Kemény mell, vágy és izga vér

Valakiért majd-majd kibomlik,

De esküszöm: e valaki

Majd énreám hasonlít.