A többi néma csend

Szeptember volt. Az ég üvegharangja

Derűsen kéklett, mint a jó remény

S a nyárutói kert pompája tarka

S arany volt a kert skárlátköpenyén.

Szeptember volt, évadja szép múlásnak.

A férfi, aki költő, állt merőn,

Karját keresztbe fonta, mint a bánat

S végignézett a szőlős hegytetőn.

Elment egy asszony. Tegnap még szerette,

Múzsája volt és hite volt neki,

Ma tudja már: a nő nem szereti.

Elment egy asszony. És a férfi lelke

A távozó után könnyezve száll

S úgy érzi: nem lesz többé verse már.