A TOKAJI HEGY.

Egykor lángokat vetettél,

Ősz tető, most vesztegelsz,

És kiégett köveidben

Szőlő-fürtöket nevelsz.

Mégis jól tudod, mi voltál,

Híven érzed, a mit rég:

Régi lángod, régi fényed

Boraidban most is ég.

Képed ez, te árva nemzet,

Mely elvesztéd fényedet;

Oh, de mondd, hát könnyeidben

Lángol-e még szent tüzed?