A TŐRBE ESETT OROSZLÁNYRÓL ÉS EGÉRRŐL

Éj vala; nem látszott sem hold, sem csillag az égen,

Amikor egy kis egér szanaszét jár, futkos az erdőn,

S ím bizonyos neszt hall: megijed, fülel a piciny állat.

Várakozott...nincs semmi veszély rám nézve, magában

Mondja, s megy útjában: hát hallja, s csudálva csudálja,

Melly szomorún ordít az oroszlány, aki, viselvén

A hatalompálcát, erdőkre s mezőkre kiszéledt

Állatokon nagy fennyen uralkodik. Ennek esett-e

Most baja? így tünekedve soká nem merte segítni.

Hogy vérszemre kapott, mit akarsz hát? kérdezi tőle.

A nagy vad, könyörűlj kis egér, mond sírva; ha megszánsz;

Amit kérsz, s kívánsz, mindazt meg fogja kegyelmem

Adni: ha meghallgatsz, s engedsz koldúlni kegyelmet;

Kérlek, hogy légy nékem ipam: mondotta, s legottan

Válaszol erre: ipad lészek: te, s leányod enyim vagy.

Itt az egér megörűlt, a tőrt felrágta, szabaddá

Tette veszélyéből az oroszlányt, s várta jutalmát.

A kis egérasszony hallván a dolgot azonban

Egy szennyes scarabénustól, megörűle, s magában

Ritka szerencséjén mód nélkűl vígada. Végre,

A nagy férj, mikoron bélépne kis asszonya hozzá,

Amint erre, meg arra forog mátkája, reája

Toppantott nem vévén észre, s megölte szegénykét.

Oh, hányan vágynak fényes házakba! kik osztán

Illy szomorú, sőt még szomorúbb esetekre találnak!

Hány szűzek, kik ezer vídám órákra, s napokra

Vártanak, a bútól meghervadt gyenge virágin

Ifjúságoknak sírnak, míg földbe tetetnek!