A tündér rózsája

Tündértó tükrén ringatózol.

Reád ömlik az alkonyat.

Míg csónakod csacsogva csobban,

kezed leszirmolt darabokban

egy sárga rózsát tartogat.

Titok muzsikál a rózsában,

valami halkult élet-szikra,

de azt csak az hallhatja meg,

akinek az ajka remeg

s erősen rászorítja.

A Napkirály szeme-lehunytán

kihalnak a pompás színek –

Borzasztó a tónak tükre,

hináros, csúf, iszapos, szürke

és hideg, dermesztő hideg.

Hallgass reám, csónakos tündér,

könyörgés ez a nóta?

Forró kezed számkivetettjeként,

azt a lesápadt, tört rózsát, szegényt,

bele ne ejtsd a tóba!