A TŰZFAL

Az ablakom üres telekre nyílik;

lenn sápadt fű s a fűben ócska hintók,

a hintókon szerelmes-éhes macskák,

cicázók, fázók, egymásra kacsintók.

Egy sárga tűzfal áll csúcsosan, búsan,

mint vénkisasszony egy sötét teremben.

Meredt árnyéka: szűkös toalettje

az estbe hull s a rossz hintókra lebben.

... Öt óra csak. De késő ősz. Sötétség.

Az első hó már kiváncsi a földre.

Egy csillag sápad át pirosból zöldre.

Egy ablakostót jön. Az arcán kétség.

Megáll. A vak, üres telekre bámul -

s egy mécs gyúl föl a tűzfal ablakábul.