A választás.

Utközben ül egy szép leány

Pihenve a fa árnyékán,

Olyan szelíd kökény szeme,

S rózsánál is több kelleme,

Hová, hová te szép leány?

“Ah én szegény, jobb sors után!”

Az úrfi mond: jer énhozzám,

Van énnekem selyempárnám;

Pihenj vigan kertem hüsén,

Szellőtől is megóvlak én.

De a leány hallgat, hallgat,

Az édes szó reá nem hat.

A gróf így szól: jer énhozzám,

Van énnekem nagy palotám,

Vannak benn száz tükrös szobák,

Számodra száz aranyruhák.

De a leány hallgat, hallgat,

A büszke szó reá nem hat.

A herczeg mond: jer énhozzám,

Van énnekem ezer szolgám,

Főhajtva mind neked hódol,

S rubintszéken kezet csókol.

De a leány hallgat, hallgat,

A méltóság reá nem hat.

Mond a legény: édes rózsám!

Nincs aranyom, sem palotám,

De van szívem, mely tégedet

Minden sorsban híven szeret.

Útközben nincs már a leány,

Hanem a szép legény karján.