A VÁLLAD, A VÁLLAD

Ájultan és káprázón néztelek,

Arany, valóság, kóborlás, itthon

S láttam mindent,

Mitől borongtam s bolondultam titkon.

És ha szivemet százszor döngetem,

Rosszul dobog tovább is ez az állat

S csak a szemeim becsületesek,

Jók és biztosak,

Végigsimítják édes testedet

És azután havasan megmarad,

Havasan, csillogón, de melegen

A vállad, a vállad.

Minden szavad, igérésed hazug

S háborító, dacos, nagy meztelenséged

Őrjít, lázít,

Dühít s meggyőz, megtör, aláz, csókoltat,

Jaj, szégyenlem, nagyon szeretlek Téged

S a vállad, a vállad.

Ájultan és gyönyörűn néztelek

És ostobául mindig szebbnek látlak:

Láttam mindent

S mindenestül buta-nagyon kivánlak.

És ha százszor lesz világ a világ

S ha ajtómnál asszonyok százan állnak,

Bársonyos, sima tested megmarad

Nekem s csak nekem,

Mert imádom mindenekfölött

Bárkámnak fehér Ararátjait,

A vállad, a vállad.