A’ Válogató.

Én eggy gazdag asszonyért

szélnek adgyam nyugtomot,

a’ ki alkudtt zsoldokért

jusnak tartsa lángomot?

Légy te, Gyöngyöm! tiszta ércz,

‘s olly nagy mint a’ Mátrabércz!

A’ kalmárlott mátkaság

mind palástoltt szolgaság.

Én eggy büszke asszonyért

nyűgbe vessem szívemet,

a’ ki emberségemért

pórnak szidgya véremet?

Légy te, Gyöngyöm, olyan vér,

mellyel herczeg fel nem ér!

Páromtúl a’ megvetés

rosszabb mint az étetés.

Én eggy szentes asszonyért

klastromozzam éltemet,

a’ ki nyájas csókomért

kárhoztassa lelkemet?

Légy te olly szent alkotmány,

mint a’ most lett szűz leány!

Kút felett a’ szomjazás

tűrhetetlen sorvadás.

Én eggy bölcske asszonyért

háborgassam álmomot,

a’ ki Plátós bábokért

megtapodgya lángomot?

Légy te olly nagy lelki kincs,

mint a’ melynek teste sincs!

Még e’ földönn vándorlok,

széllel jól nem lakhatok.

Én a’ legszebb asszonyért

felhevítsem véremet,

a’ ki más nap Dámonért

megvetendi szívemet?

Légy te, Gyöngyöm! ollyan szép,

mint a’ legszebb angyalkép!

Nékem nem vagy angyalom,

ha mással kell osztoznom.