A váradi püspök lánya

A váradi püspök lánya!

Rózsaszál a szöghajába.

Tisza mentén, Bihar táján

Nem akad több olyan szál lány.

Patyolat a teste, lelke,

A legények veszedelme,

Szava bűbáj, tánca örvény,

Mért is nincsen rája törvény?

Cserhalomnál csata van ma,

Pogány kunság riadalma,

Hull a tar fej, mint az alma,

Magyaroknak diadalma.

László vezér lova táltos,

Vezeti a Boldogságos,

László vezér bárdja talál

És ha talál, az a halál!

Ott fut egy kun. A nyergében

Drága teher hever szépen.

A nyergében - csípje kánya! -

A váradi püspök lánya!

Nosza rajta, rajta, rajta!

László lova rárófajta,

Széltől vemhes anya lánya,

Utoléri nemsokára!

Rövid a harc. Kun legénynek

Búcsút int a drága élet,

De a karját esdve tárja

A váradi püspök lánya!

„Ne bántsd, lovag, ezt a legényt,

Szeretem én szívem szerént,

Vagy ha bántod, magad bánod,

Letörsz akkor egy virágot!”

László vezér karja lankad,

- Soha még ily diadalmat! -

Karja lankad, szíve bágyad,

A pusztának nekivágtat.

Igric ajkán új nóta szól

A bihari sátrak alól.

László vezér sír a dalon:

„Hej Cserhalom, haj Cserhalom!”

László hősnek neve támad,

Visszazengi minden század!

Csak a szíve maradt árva,

...Hej, váradi püspök lánya!