A varázsfuvolás

Ismeritek őt, az égőszemű,

A lengőhajú, rubinajkú embert?

Bársonypalástja a szélbe repül

És odatart, hová még senki sem mert!

Ismeritek őt? Van egy fuvolája,

A hangja ezüst, a dala csoda

És mennek, törtetnek utána, utána,

És megy a bűbájos s nem áll meg soha!

Ifjú legények, övék az élet

És övék a lány, kinek arca rózsa,

A fuvolásnak útjára térnek,

Felednek lányt és kacagnak a sorsra.

Mert csalja őket a fuvolanóta

És vonja őket a zengő csoda,

Csak mennek, törtetnek összefonódva

És megy a bűbájos s nem áll meg soha!

Merre sietsz? Ó nem kérdezik ők,

A csodanótát aki meghallotta,

Földi dal már nem bűvölheti őt,

Ó nincs e tájon sehol olyan nóta!

Csak mennek, törtetnek a hangra lesve

És egyszer a dal, a bűbájos, oda.

Fekete hínárra leszállott az este,

Daluk és napjuk nem lesz több soha!