A VÁROS LEÁNYA

A Biblia is vallja

S búgják bús, ódon énekek:

Falánkabban fal férfiut a nő,

Mióta Város építtetett.

Márvány-omlasztó rózsa

Régi Zeus-templom falán:

Bekúszta, fogta diadalmasan

Sziveinket a városi lyány.

Óh, Város, én imádlak,

Ha nem Budapest vagy, de más.

Egyszer a harmadik emeleten

Párisban ért egy szép riadás.

Süldő lyány vetkezett volt

Függöny-feledten, mint titok,

Mely készülőn, keggyel, kegyetlenül

Valakinek majd megnyílni fog.

Mint az induló Végzet,

Szűz hó-teste úgy villogott,

Mint amikor a temetők során

Sikló, bús lidércfény hint lobot.

Soha tán a Halált még

Így nem látták tolvaj szemek,

Egész szegény csók-préda nememért

Lelkem jajgatón megremegett.

Leskődtem őszi estben,

Míg az ablak sötétre vált

S aztán betakartam a szívemen

Két illetlent: Csókot és Halált.

Azóta Halál és Csók

Itt élnek bennem vétkezőn:

A Város leánya falura jött

S virágokat gyilkol a mezőn.