A város messziről

Be szép a város ilyen messziről,

A látóhatár távol peremén.

Olyan szép, mint a szép emlékezet,

S oly ifjú, mint a fiatal remény.

Nem csillog más, csupán a tornyok orma

A révedező tekintet előtt,

S a gyárkémények is ily messziről

Csak óriási tömjénfüstölők.

A zajból csak a harangok szavát

Búgatja szűrőn át a messzeség,

Szelek szárnyára bízva könnyedén

A világ-koncert örök lényegét.

De így csak hajnalban és alkonyatkor

Látszik a város, - soha, soha máskor.

Csak remény-párán, emlék-ködön át,

Megérkezéskor, vagy - búcsúzkodáskor.