A VARRÓ LEÁNYOK

Lyányok, lyányok: lakodalom,

Oh, be sok szép népe vagyon!

Sok fehér ing: bő az ujja,

Libeg-lobog, ha szél fujja.

Sem hegedű, se cimbalom,

Beh szomorú lakodalom!

Mintha orruk vére folyna -

Dehogy lennék menyasszonya!

Jaj, ki vágyna menyasszonynak,

Akit harangszóval hoznak!

Gyászos ének búg előtte:

Sírva mennek esketőre.

Nem menyasszony, - vőlegény volt:

Hat legény hoz zöld koporsót,

Apja, anyja sír előtte,

Keserves a menyegzője.

Apját, anyját jól ismerem,

Megmondanám, de nem merem,

Mert a szívünk megdöbbenne...

Egyikünké megrepedne.

Lyányok, lyányok, vegyetek fel

Fehér ruhát s jőjetek el

Ma csak halott-látni,... holnap

Kivinni zöld koporsómat.[1]