A vén cigánynak...

Hol az az ünnep? Én már nem remélem,

Talán meglátja késő unoka,

A föld alatt csírázik csak reményem

És ünnepem itt fönn nem lesz soha.

Fáj veszni látnom annyi büszke álmot,

De ez a fájás is tilos nekem

És panaszos nekik dalos magányom,

Idegen lettem itthon, idegen.

Kis, hangos senkik túlrikoltanak tán?

- Halkan zokog a fáradt fájdalom -

Enyém egy árva, hontalan magyarság

És emberség. De ezt már nem hagyom!