A VÉN KOMORNYIK

Kopogtatnak a szivemen,

Szép, piros, méltóságos ajtón

S jönnek a látogatók

Fürge sorokban.

S egy vén, kopott komornyik

Vén derékkal buzgóan hajlong.

Gazdája elutazott

Régen-régen már.

»Jó úr volt és itt lakott,

Búsan ment el, mennie kellett,

Házában csak én vagyok

S már én se várom.«