A VÉNÜLŐ FOLYAMNÁL

Ó, elmúlt árva életem, olyan

Fénnyel ragyogsz ma át a tiszta esten,

Mint néma partja közt aranylik resten

Az elkanyargó tropikus folyam.

Megszépült tükröd nézem komolyan:

Örvényed, szirtjeid mért is keressem?

A békült lélek int: immár szeressem

Mind, ami volt, - s halk sóhajom suhan:

Hány vágy-hajóm s reményem s mennyi bánat

Bárkáit vitte már vénülő hátad,

Te szent folyó, ó, nem vagy-é még fáradt?

Bár így maradnál végig: ragyogónak,

Míg eljövend ama fekete csónak,

Lomha ladikja komor koporsómnak...