A VERGŐDŐ DIÁK

Előtte sívár halom mered,

Két szemében a szíve remeg.

- Szegény diák.

Illatos és csókos az éjjel,

Piros szirmok szállanak széjjel

Rózsatövön.

Nagyon szeretne kisuhanni,

Mámoros csókban együtthalni

Valakivel.

Hanyatt feküdni uccakövön

S úgy várni, ha már nincs más öröm,

Naptalanul.

Száguldani egy örök éjen

S az éji széllel friss fehéren

Titkolózni.

Vágyva vár kint az Élet-asszony

Egy új sebet hogy fölfakasszon

Ifjú ajkon.

De hiába, ő nem csókolhat,

A diák nem megy, int a Holnap.

(Elhal a Vágy.)

S előtte sívár halom mered,

Két szeméből a bánat ered.

- Szegény diák.