A verseim elé

Majd hogyha aggkoromban

látom e verseket,

szólok: „Mi balga dolgok.”

S jóízűen mosolygok,

hogy szinte könnyezek,

hogy szinte könnyezek.

Említem, mint a rosszat,

amely feledve szebb,

s szilaj emlékezetben

felzúg az égre kedvem,

hogy szinte könnyezek,

hogy szinte könnyezek.

S ősz fővel ezt beszélem:

„Silányka versezet.

Bennök gyönyört nem érzek,

elszállt az édes érzet!”

S mélázva könnyezek,

elmélve könnyezek.

Akkorra már nem értem,

mire valók ezek;

a rím, a hírnek álma,

mely eltűn, messze szállva,

s majd értök könnyezek...

Őértök könnyezek!