A VIOLÁHOZ.

Hervadj, hervadj száradon,

Mit nevetsz reám?

Nincs kinek letörjelek,

Hervadj, violám!

Gondosan neveltelek

Ablakom megett,

Reggel, estve öntözém

Barna földedet:

Felvirúlál, s ég mosolyg

Kéklő kelyheden,

Ah de az, kinek virúlsz,

Elhervadt nekem.

Sír nem vette tőlem el,

Örvény habja nem:

Él, de másnak karja közt

Él a hűtelen.

Néma búba’ gyászlom őt

Mint halottamat,

Míg a gyász nem oltja el

Kínos lángomat.

Hervadj, hervadj száradon,

Mit nevetsz reám?

Nincs, kinek letörjelek,

Hervadj, violám!