A virágok

Ha meghalok, ragyogjon

A nap sirom felett,

És panaszos szívemből

Virágok nőjenek.

Ők fűzzék koszorúba

Szivem történetét.

Szálljon fel illatukból

Édes virág-beszéd.

Örömem, ez kevés volt,

Legyen kis ibolya.

S nárczisz a vágy, melyet nem

Érhettem el soha.

Árvácska azt jelentse:

Bús volt és elhagyott.

S a tulipán: Panasz, vád

Helyett tűrt, hallgatott.

Ákáczvirág susogja:

Ábrándozott sokat.

S a hársvirág: Szerette

Az édes álmokat!

Szegfű legyen a mámor,

Mely szomjan égetett,

És halvány őszi rózsa

A bús emlékezet.

S mind, a mi most szivemben

Virágokkal rokon:

Támadjon mint virág új

Életre síromon.

Virág e földön úgyis

Kevés jutott nekem;

Azért sirom virágos

És illatos legyen.